menusor sos főoldal mit tegyek terhesség abortusz infóközpont történetek kiadványok alapítvány
 

Infóközpont - PAS


Mit mond erről a tudomány?

A PAS létezik, mégpedig nagyon is valós szindróma. Természetesen azoknak a nők számára, akik abortusz után átélték ezt nem szükséges, hogy bárki elmagyarázza nekik, hogy "létező-e" a bajuk... Tudják, mert átélték és érezték - egész közelről... Fontos, hogy akik ilyen problémában vannak, tudják, hogy nincsenek egyedül és van segítség!

Az orvosi szótárak értelmében a PAS tüneteinek csoportja minden értelemben megfelel a "szindróma" kategóriának. De akkor miért nem ismerik el? Miért nem akarnak róla tudomást szerezni? Miért nem szerepel a lexikonokban?

Nem is olyan régen, ötven éve még intelligens és a tudományos elithez tartozó orvosok is azt tanították, hogy a skizofrénia a rossz szülői nevelés következménye. Leggyakrabban az anyákra fogták! Ma már tudjuk, hogy a skizofrénia valójában az agy kémiai rendellenessége, amit egy láthatatlan és leggyakrabban beazonosíthatatlan beavatkozás vált ki. Ugyancsak sok olyan lelki rendellenesség van, amit leggyakrabban egyszerűen a "rossz családi háttérnek" tulajdonítunk, pedig közben már kiderült, hogy szintén egy kémiai elváltozás az agyban, ami ráadásul független a családi állapotoktól. Egykor klinikai szintű, mély depresszióba esett emberekre ráfogták, hogy egyszerűen "szegényes a lelki tartásuk"! Ma már a depresszió bizonyos fajtái (és sok más lelki jellegű betegség is) egész sikeresen kezelhető gyógyszerekkel. Fontos, hogy nem tekintjük a PAS szindrómát ezekhez hasonló dolognak, nem is mondjuk, hogy az agyban lejátszódó kémiai rendellenességek okozzák. Lehet, hogy van köze az abortusszal járó hormonális változásokhoz, de ezt még nem tudjuk biztosan - és nem is ez tűnik az elsődleges problémának. Csupán arra kívánunk rámutatni, hogy amire egyszer az orvosok és kutatók rámondják, hogy csak egy "egészségtelen lelkű ember agyában létezik", vagy hogy "nincs rá bizonyíték", vagy hogy csak egy "mítosz", arról később megváltoztatott hangnemben kijelentik, hogy "nos, végeredményben egy betegség". A tudósok olyan emberek, akik az alapján ítélnek meg dolgokat, amit látnak, mérni tudnak, és persze a tesztek eredményei alapján. Amire még nem fejlesztettek ki tesztet és nem lehet azonnal bizonyítani, az a tudósok szemében "nem valós".

Ha százszor leejtenek egy pohár tejet és az mindig balra fröccsen ki, akkor megállapítják, hogy a tej mindig balra fröccsenő anyag... egész addig, amíg egyszer csak nem fröccsen jobbra is. Ekkor aztán mindenféle ellenérvelések ütik fel a fejüket, eluralkodik a káosz, amiről tudták, hogy "valós" egyszer csak összeomlott, és némelyek újraértékelik a tej fröccsenéséről tartogatott addigi nézeteiket... Ugyanakkor mások még ez esetben sem fogják elhinni a "jobbrafröccsenés" kísérletet. És ez így megy egyfolytában. A tudósok egykor a tudomány határozott hangjával állították, hogy...

  • lehetetlenség átlépni a hangsebességet
  • lehetetlen, hogy ember lépjen a Holdra
  • komplex állatokat nem lehet klónozni
  • a penész baktériumokat nem ölhet meg - egész a penicillinig...
  • Louis Pasteur "csírákról"-ról alkotott elmélete "elképesztő fantáziálás"

A tudomány nem más, mint emberi következtetések az alapján, amit az adott időben rendelkezésre álló információk mutatnak. Amikor az információk változnak, lassacskán hozzá igazodik a tudományos világ is...

Mit szeretnek kutatni a tudósok?

A legtöbb kutató tudós férfi - akiket inkább érdekelnek a "különleges" tudmományok, sok-sok időt és pénzt költenek absztrakt dolgok kutatására, mint pl. "a világegyetem korának meghatározása". Inkább érdekes, technológiai, egetrengető témákat akarnak tanulmányozni. Az "abortusz" és a "hogy éreznek a nők utána" jellegzetesen nem ez a fajta téma.

Bármi újat is fedeznének fel az abortusszal kapcsolatban, valamelyik "politikai" oldal biztosan hevesen támadná őket . Valamelyik oldal (az abortuszt támogató vagy ellenző) tagjai bizonyosan erőteljes kritizálásba fognának, megpróbálnák lejáratni az ilyen tudós szavahihetőségét. A tudósok nem akarnak ezzel szembesülni - sem politizálni. Ezért inkább kerülik kerülik az abortusz témakörét. Inkább maradnak a kellemesebb, semleges, "valóban tudományos" témáknál. Példaképp nézd csak meg a napi tudományos híreket és figyeld meg miről vitatkoznak a tudósok... Alig lesz valami az abortuszról, vagy születésszabályozásról, de rengeteg hír lesz az antarktiszi óriás jéghegyekről, gyümölcslégy genetikai tenyésztéséről, klónozásról, radioaktív kísérletekről...stb.

A nő hibája?

Gondold végig ezeket:

A) - Az orvosok és kutatók többsége = férfi

B) - A trauma utáni stressz szindróma (PTSD) = a szenvedői szinte kizárólag férfiak

C) - Férfiak diagnózisa férfiakról? = Egy valóban komoly probléma, aminek névre van szüksége, orvosi könyvekben alcímként. Vvalódi segítséget és megoldást kell keresni rá.

A) - Az orvosok és kutatók többsége = férfi

B) - Az abortusz utáni t ünetegyüttes (PAS) = a szenvedői kizárólag nők

C) - Férfiak diagnózisa n őkről? = Nos, akárcsak ahogy a PMS-ről gondolták egykor, ezek a buta nők csak felnagyítanak valami apró dolgot - csak a fejükben létezik. Nem létezik a PAS.

A férfi orvosok és kutatók kijelentik, hogy "nem valóságos - különben is ez a nők szabad döntésjoga, ezért mitől is lennének megdöbbenve? Hogyan lehet egy nő, aki saját szabad akaratából abortuszt végeztet el, utána szomorú miatta?" - Ez ugyanis nem logikus a férfi orvosok/kutatók szemében és mivel nincs velük ellenkező tudományos bizonyíték ezért letudják, hogy a PAS csak valami, amit az abortuszt ellenző aktivisták találtak ki. Ismét, vádoljuk az áldozatot - vádoljuk a nőt, és vegyük el a kedvét mindenféle gyógymód keresésétől. Még ha a női páciensnek lett is volna már "előző pszichológia problémája", nem kelene akkor is mindent megtenni, hogy segítsenek neki? Nem kellene a klinikáknak pszichológia vizsgálatot tartaniuk abortusz előtt - és kiemelt segítséget nyújtani abortusz utáni nőknek? De igen - kellene! De nem teszik. Ugyanezt a hozzáállást figyelhetjük meg olyan nők esetén is, akiknek sosem volt abortuszuk, mégis annyira biztosak benne, hogy mit éreznének utána, teljesen meg vannak győződve arról, hogy tudják min megy át egy nő abortusz után. Az ilyenek készek azonnal indokokat felsorolni, hogy az abortusz miért nem viselhet meg egy nőt.

A tapasztalat azonban az, hogy amikor egy ilyen "magabiztos", soha meg nem ingó nő esik át abortuszon, sokszor nagyon is jól megismeri a PAS kínjait. És megdöbbentő, hogy mennyire kevés írott anyag jelent meg ebben a témában, még komoly pszichológusok sem ismerik ezt a szindrómát.

A férfi orvosok nem értik a PAS lényegét, általában még nem is hiszik el a létezését és valószínűleg nehéz is nekik. Évekbe telt meggyőzni őket, hogy a PMS valóság és csak azután hitték el, amikor kellő számú női orvos lett, akik bizonyították a létét. Ez ez idézet Criss-től jó magyarázatot szolgáltat arra, hogy a férfi orvosok miért nem értik meg a PAS-t.

"A férfiak és a nők a világot egy teljesen más módon élik át. A férfiak hajlanak a dolgok intellektualizálására, megmagyarázására. A nők pedig ugyan szintén intellektualizálnak dolgokat, mégis inkább egy érzelmibb és szellemibb oldalról látnak szinte mindent. Ennek fő okát abban látom, hogy a nők identitása és tapasztalatai a saját testükben gyökereznek, míg a férfiak identitásukat az elért eredményeik tükrében keresik. Szerintem ez mind természetes, mint pedig kultúrális eredetű. A nők átélik a menstruációt, hormonális változásokat, ovulációt, terhességet, szülést, szoptatást, menopausát, stb, stb... A karrier, siker, gondoskodás és védelem tényein kívül a férfiak nem igen bírnak ilyen értelemben testi tapasztalatokkal. A nők ugyancsak átélik ezen tényezők egy részét, de ehhez nagyban hozzáadódik a testi hatás alkotóeleme. Szerintem ez a fő oka, amiért a férfiak nem igazán képesek megérteni a PAS létét, mert nincs hozzá tapasztalat-bázisuk."

Még azok a nők is, akiknek sosem volt abortuszuk tudnak valamit kezdeni a kérdéssel - de ismét hangsúlyozom, egyáltalán nem értik a PAS-t mélységeiben. Ez a szindróma egy egyedülálló tapasztalat, nagyon is keserű tapasztalat - és amennyire én látom a dolgot, csak egy PAS-on átesett nő képes olvasni egy PAS-ban lévő nő jelzéseiből és azt mondani: "Igen! Pontosan tudom, hogy milyen érzés!"

"Egyszer felhívtak egy közvéleménykutató cégtől és megkérdezték, hogy lenne-e kedvem egy kényes kérdésben elmondani a véleményem, persze csak ha akarom. Nem először hívtak ők és eddig jó tapasztalataim voltak. Én szívesen részt vettem most is, ezért igennel válaszoltam... Amikor mondták, hogy az abortusz a téma, belekiáltottam a telefonba: "Nem!" és lecsaptam a kagylót. Ez számomra túl sértő téma volt. Nem akartam róla semmit mondani, rá se akartam gondolni. Kezdtem paranoiás lenni, azon féltem, hogy honnét tudták meg a számomat, és különben is hogy kérdezhetnek tőlem ilyet!? Ez az egy telefonhívás kellően leépített, egy hétig fájt a gyomrom utána. Még közel sem voltam kész arra, hogy az abortusszal kapcsolatos érzéseimmel szembenézzek, vagy tisztázzam azokat. "

Azok a nők, akik az abortuszuk következményeképp kórházba kerültek, vagy akik elhagyták a barátjukat, vagy otthagyták a munkahelyüket és elköltöztek más vidékre - az ilyenek nem fognak az efféle kérdőíveknél közreműködni. Hasonlóképp megdöbbentő, hogy mennyi nő (akik saját döntésükből mentek abortuszra) később elmesélik, hogy hazudtak az orvosnak, a családjuknak, mindenkinek és nem mondják meg, hogy volt abortuszuk. Leginkább csak azt mondják, hogy "elvetéltek", vagy hogy "elment a baba", vagy arra céloznak, hogy valami egészségügyi oka volt, vagy valami olyan dolgot sugallnak, ami fölött nincs uralmuk. Azoknak a száma, akik elismerik az igazat, hogy volt abortuszuk, roppant kevés. Nekem öt abortuszom volt és az orvosomnak is csak az ötödik után vallottam be! Tehát csak azoktól kapsz visszajelzést, akik "jól érzik magukat" és úgy gondolják "jól döntöttek". Ismétlem: nem állítom, hogy akinek volt abortusza automatikusan szenved a PAS-tól. Vannak nők, akik valami furcsa módon szinte pont erre számítottak és meg vannak elégedve a döntésükkel - akiknek semmilyen utókövetkezménye nem lett, sem egészségügyi, sem érzelmi... az ilyenek között van aki valóban úgy érzi, hogy minden rendben van. Számukra ez csak megkönnyebbülés... rendben. Örülök neki, hogy nem sínylették meg nagyon. De a legtöbbünk számára az abortusz egy szörnyű kényszermegoldás volt, szülők akaratának engedve, élettárs akaratának engedve, körülményeknek vagy anyagi nyomásnak engedve - és az ilyeneknek rendszerint borzalmasabb élményeik vannak utána és tudják mi az a PAS... Nem szabad megkülönböztetően bánnunk azokkal a nőkkel, akik PAS-ban szenvednek csak azért, mert vannak akik nem. Valódi tanulmány erről sosem készült, valódi számokat nem tudunk.

Amikor valaki egyszer csak váratlanul előállt az ötlettel és az Interneten indított egy fórumot kimondottan ebben a témában - megdöbbenve tapasztalták, hogy rövid időn belül nők ezrei jelentkeztek, legtöbben névtelenül, akik csendben szenvedtek mindaddig, mert féltek szót emelni. Az Internet névtelenséget lehetővé tevő jellegzetessége ezúttal jól jött. Az ilyen nők felszabadultak, elkezdtek a kérdésről beszélni és később kidolgozták a segítségnyújtás és gyógyulás egyik járható útját is (ami még most is működik).

Sokszor megkérdezték tőlem, hogy "Miért akarsz betegséget kovácsolni valamiből, ami csak természetes szomorúság?" A válaszom: A PAS NEM csak egy normális érzés, nem csupán gyász vagy szomorúság, hanem tünetek olyan csoportja, amik együtt ezt a konkrét lelki betegséget jelzik. Továbbá ez annyira nagy mértékbe befolyásolja a nő későbbi életét, érzelmeit és viselkedését, hogy az sokszor mondható kórosnak. Így minden értelemben megfelel a "szindróma" kifejezésnek. Az én kérdésem csak ez: Miért vannak az emberek előítélettel az abortuszon átesett nőkkel szemben? Miért annyira tabu és politikailag sértő az abortuszról beszélni? A PMS például a gyermekszülésre alkalmas korú nők 3-5%-át érinti, mégis elismerik, hogy "szindróma". Megdöbbentő, hogy orvosok és kutatók, nők akiknek sosem volt abortuszuk és általában az abortuszpárti többség annyira lekicsinylően elkendőzi ezt a kérdést, mondván, hogy ezt "csak a nők találták ki", meg hogy azoknál lehet ilyesmi, akiknek "már előtte is volt valami lelki sérülésük". Támadd a nőt, védd az abortuszt. Ez a "reprodukciós jogaikért" szót emelő nők "szent grálja". Bármilyen próbálkozás, ami arra irányul, hogy mélyebben kutassuk a PAS kérdést - alapból el lett utasítva. A legtöbb kutató cég a kutatási eredménytől függően profitál és nincs olyan cég, akik elkövetnének egy politikai öngyilkosságot azzal, hogy ennyire kényes témát kezdenek el boncolgatni.

A nők pedig csendben őrlődnek, félnek beszélni az érzelmeikről, méginkább azok eredetéről. Senkinek sem mondják el, hogy mi zajlik bennük és velük, így az orvosok, kutatók és a közvélemény általában azt hiszi, hogy a PAS nincs is.

Én teljes biztonsággal ki merem mondani, hogy az abortusz utáni t ünetegyüttes egy "valódi" betegség, saját tapasztalatom is ezt mutatja, meg sok más nő ismerősömé is. Az érzelmeknek egy gyakori, beazonosítható mintája, és a PAS-ra jellemző fázisok is bizonyítján a PAS létét.