menusor sos főoldal mit tegyek terhesség abortusz infóközpont történetek kiadványok alapítvány
 

Abortusz


Az abortusz és a mellrák kapcsolata

Az első terhesség véglegesen megváltoztatja a nő mellének felépítését. A terhesség előtt az emlő nem képes tejtermelésre, mivel a tejmirigyek még fejletlenek. Amikor terhes lesz ösztrogén és más hormonok árasztják el a szervezetét. Ez gyors méretbeli növekedést eredményez és a szerkezete drámai változásokon megy keresztül. Az addig szunnyadó sejtek gyorsan szövevényes szerkezetű rendszerré fejődnek és alkalmassá válnak a tejtermelésre. Ez a hirtelen növekedés után a fejlődés végleg befejeződik, utána már az egész élete alatt nincs további lényeges változás. Amennyiben kifejlődött sokkal kisebb az esély arra, hogy a mell rosszindulatú daganoatokra fogékony legyen, rákosodjon.

Miközben ezek a sejtek változnak és átalakulóban vannak, sokkal kevésbé stabilak és nagyban megnövekedett esélyük van az elrákosodásra. Amennyiben a nő rendesen hordja ki az első gyermekét, ez az instabil időszak elmúlik és a tejmirigyek teljesen kifejlettként stabilizálódnak.

Azonban ha korai időszakában megszakítja a terhességét (pedig az abortuszok 90%-a az első trimeszterben zajlik), a nő ebben az instabil időszakban meggátolja a tejmirigyek sejtjeinek fejlődését. Teljesen kézenfekvő, hogy a rákos elváltozások sokkal gyakrabban ezekben az átalakulóban lévő sejtekben keletkeznek, mégpedig azoknál a nőknél, akik megszakították terhességüket. Ha egy nő több mint egyszer abortál a terhesség természetes lezajlása előtt, a rákra való hajlama még inkább megnövekszik.

Egy következő teljesen kihordott terhesség ugyan segít, de sajnos soha nem távoztatja el az élesen megnövelt rákosodásra való hajlamot.

Nagy-Britanniában évente 150 ezer abortuszt hajtanak végre (Magyarországon 2004-ben 52 539-et. A). Az abortuszok 56%-a első abortusz, míg 44%-uk második vagy többszöri alkalommal.

Növekedés - mennyire?

Azok a nők, akik az első terhességüket rendesen kihordják, a mellrák esélyét közel felére csökkentik. Azok azonban, akik megszakítják az első terhességüket, közel duplájára növelik a mellrák esélyét. Kettő vagy annál több abortusz esetén 3-4-szeres mellrákosodás figyelhető meg.

Egy 15 éves lánynak 10% esélye van az élete során mellrákossá válni. Ha tizenévesen teherbe esik és rendesen kihordja és megszüli a babát, az esélyét 7.5%-ra csökkenti. Ugyanakkor ha abortálják a babáját, a mellrákra való esélye 15%-ra, vagy afölé emelkedik (feltételezve, hogy a 20-as éveiben legalább egyszer gyermeket szül). Ha az abortusz miatt meddővé válik, vagy bármilyen más okból nem szül utána már gyereket, a mellrák esélye 30%-ra növekszik.

10 000-rel több halott?

Több mint 800,000 (nyolcszázezer) nő szakítja meg az első terhességét minden évben. Ezeknek 10%-a (vagyis 80,000)-nek fejlődne ki mellrákja. De az abortuszaik miatt a mellrákosok száma 120,000-re növekszik. Ennek a plussz 40,000 nőnek 25%-a, vagyis 10,000 nő hal bele a mellrákba minden évben.

Abortuszból eredő halálozások

Az abortusz iparág szóvivői azt hirdetik, hogy 100 000-ből egy esetben hal bele a nő az abortuszba, vagyis évente kb. 16 haláleset. De ha hozzáadjuk a fent említett 10 000 esetet, akkor az 10 016 nő élete évenként, vagyis 834 haláleset 100,000-ből. A gyermekszüléskori anyai halálozás száma kb. 6/100 000. leszámítva azt a tényt, hogy az első terhesség eredményeképpeni gyermekszülés által több mint 500 (minden 100 000-ből) nő menekül meg a mellrák általi haláltól.

Tudományos kutatások

A nemzetközi WHO tanulmányok és MacMahon et al[1] kutatásai tisztán megalapozták azt a tényt, hogy a minél fiatalabban hordja ki első terhességet egy nő, annál kisebb esélye van a mellrákra.

Pike et[2] kutatásai szerint 2,4-szer nagyobb a mellrák esélye azon 32 és alatti nőknél, akik abortálták első gyermeküket. Henderson et al[3] ugyanezt a szorzót állapította meg a kínai nőkön végzett kutatásai során.

További megerősítések érkeztek erre az U.S.A. [4,5,6], Japán[7], Dánia[8], Olaszország[9], és Oroszország[10,11] országokban végzett felmérésekből, valamint ezen tanulmányok határozottan aláhúzták, hogy a többszöri abortuszok drámai mértékben megnövelik a mellrák esélyét.

Közben egyéb tanulmányok sorozatait végezték annak reményében, hogy ez a kapcsolat az abortusz és mellrák között mégsem igaz. Ezen kutatások legtöbbje azonban csődöt mondott, mert durva életkori öszzeegyeztethetetlenségeket vétettek és nagyon egyoldalúak voltak az eredmények értékelői (ez volt a fő probléma); a véleményük szerint kedvezőtlen adatokat statisztikailag jelentéktelennek mondották, ezáltal erősen eltorzítva a végeredményeket.

Dr. Remennick[10] belefoglalta "a kutatók abortuszhoz való kezdeti hozzáállása általában meghatározta az eredmények értékelését." p.l. a "The New England Journal of Medicine[13]" áttekintette a rizikó-faktorokat és még csak nem is említette az abortuszt. A TIME magazin 8 oldalas cikke (1-14-91) egyszerűen kihagyta az abortusz analízist és csak érintőlegesen említette a rizikófaktort, mégpedig mint "késleltetett gyermek vállalás".

Dr. Howe et al[6] (New York State Department of Health) ugyanakkor alaptanulmányában egy abortusz esetén 1,7-szeres kockázat emelkedést, míg kétszeri abortusz esetén 4,0-szeres emelkedést állapított meg, amennyiben nem volt az abortuszok között kihordott terhesség.

Olsson et al[l2] nemrégiben tanulmányozta és bemutatta, hogy a menopauza-előtti mellrák sejtek sokkal intenzívebben és agresszívebben növekednek, mint a menopauze utániak, és azok a betegek, akiknek abortuszuk volt szenvedték el a legagresszívebb és leghalálosabb fajtájú rákot. Ezek emelkedése és mértéke teljesen párhuzamosan növekedett az amerikai abortuszok számával.

Hivatkozások:

[1] MacMahon B, Cole P, Lin TM, Lowe CR, Mirra AP, Ravnihar B, Salber El, Valaoras VG, Yuasa S (1970) _Bull. World Health Org._ 43:209-21. [2] Pike MC, Henderson BE, Casagrande JT, Rosario 1, Gray CE (1981) _Brit. J. Cancer_. 43:72-6. [3] Yuan J-M, Yu MC, Ross RK, Gao Y-T, Henderson BE (1988) _Cancer Res._ 48:1949-53. [4] Brinton LA, Hoover R, Fraumeni IF, Ir. (1983) _Brit. J. Cancer_. 47:757-62. [5] Rosenberg L, Palmer IR, Kaufman DW, Strom BL, Schottenfeld D, Shapiro S (1988) _Am. J. Epidemiol._ 127:981-9. [6] Howe HL, Senie RT, Bzduch H, Herzfeld P (1989) _Int. J. Epidemiol._ 18:300-4. [7] Hirohata T, Shigematsu T, Nomura AMY, Horie A, Hirohata 1(1985) _Nat. Cancer Inst. Monogr._ 69: 187-90. [8] Ewertz M, Duffy SW (1988) _Brit. J. Cancer_. 58:99-104. [9] Parazzini F, La Vecchia C, Negri E (1991) _Int. J. Cancer_. 48:816-20. [10] Remennick LI (1989) _Int. J. Epidemiol._ 18:498-510. [11] Remennick LI (1990) _J. Epidemiol. Commun. Health_ 44:259-64 [12] 0lsson H, Ranstam J, Baldetorp B, Ewers S-B, Ferno M, Killander D, Sigurdsson H (1991) _Cancer_ 67:1285-90. [13] Harris JR, Lippman ME, Veronesi U, Willett W. (1992) _New England J. Med._ 327:319-328. [14] J. Brind, Baruch College, 1-27-93, letter to David Kessler, FDA Commissioner